A múltkor ott hagytam abba, hogy elfogyott a Hubertus 33, ami számomra nagy lelki törést jelentett, mivel én nagyon szeretem ezt az italt
- Sebaj - gondoltam - van még konyakunk is.
Azokkal akik ez után jöttek már TISZTA konyakkal ittuk az áldomást. Igy utolag visszagondolva ez volt a legnagyobb hiba amit egy hegyibuliba elkövethettem. Miután ez a förmedvény is elfogyott már csak homályos emlékeim vannak a buliról.
Amiket tudok:
- Ákos énekeltünk az esőben (ezt még józanul is megcsináljuk)
- Beszélgettem a Szabolcs haverom ismerősével, de hogy miről arról már nincs sok emlékem
- Életre való tanácsokkal láttam el egy lányt (direkt nem írom le, hogy kit és mivel)
- Elmentem lefeküdni a szomszéd pincéje elött található fából kifaragott padra
Itt van egy kis képszakadás.
Erről az időszakról való beszámolót megtaláljátok Dávid haverom blogján (shaokablog.blogspot.com).
Egyszer megébredtem, de csak azt vettem észre, hogy valaki rámterített egy pokrócot.
UTÓLAG NAGYON NAGYON SOK KÖSZÖNET GÜNTINEK!!!!
Valamikor 4 óra fele ébredtem fel és úgy döntöttem elmegyek aludni a Kati mamába. -->Sajnos szomorúan kellett konstatálnom, hogy a sátrunkba az éjszaka esőzések miatt cunami pusztított és szedte áldozatait a különböző bogarak és hangyák népes populációjában.
Ebbe a vízbe azért sikerült beletérdelnem :-) lol.
Miután tudatosult bennem, hogy itt nem fogok aludni elindultam a pince fele, hogy keressek magamnak egy alvásra alkamas fekvőhelyet. Közvetlenül az ajtó mellett sikerült is találnom egy ágyat, ami kb 150 centi hosszú volt. Ez csak azért volt gáz, mert én egy kicsit magasabb vagyok a magyar átlagnál (186 cm). Annyira nem érdekelt ez a probléma, hogy különösebb jelentőséget tulajdonítsak neki, úgyhogy amit rajta találtam azt mind a fejem alá szórtam, magamra húztam egy pokrócot és már durmoltam is.
Reggel 7 óra felé megébredtem, hogy előkerült valahonnan a Maci és épp a Dáviddal nevetgéltek (gyakorlatilag visitottak, mint akit b....i visznek). Miután eme sokk hatásból magamhoz tértem iszonyúan fájni kezdett a fejem. De úgy, mintha minimum egy légkalapáccsal dolgoztak volna benne sokat megélt építőmunkások.
- Én ezt nem bírom ki, meghalok - gondoltam, de hamar rájöttem, hogy nekem még ahhoz sincs erőm.
Valahogy rávettem a többieket (mivel erre már többen is előbújtak kuckóikból), hogy aludjunk még egyet, de most úgy, hogy lekapcsoljuk a zenét. Dávid is nagy nehezen eltakarodott aludni.
VÉGRE!!!! Aludtunk egy nagyon jót. De tényleg. Én még hegyibuli ilyen egészségeset még sohasem aludtam. 9 - fél 10 között ébredtünk meg. És már nem fájt a fejem. De sajna ezen kiívül is még voltak problémáim. Még erősen gondolkodtam raja, hogy hányak-e vagy ne. Úgy döntöttem, hogy eszek a májkrémes kenyeret (T...o-s májkrémmel) és az majd eldönti, hogy kint vagy bent.
Bent.
Nagyon sokáig csak agonizáltunk meg fetrengtünk. Újra megszólalt a zene Dávid jóvoltából, de már annyira nem zavart mint 7kor.
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Bikinitől hallgattunk a Közeli helyeken című számot, amikor arra lettem figyelmes, hogy az
énekes annyira sejpít, hogy az valami hihetetlen. Eddig még soha nem figyeltem rá.
Szabolcs haver váltig állítja, hogy nem sejpít, csak a studió munkák során rosszul keverték a
magas hangokat és ezért hallani ennyire bénának az az S betű.
Nem tudom ki hogy van vele, de szerintem sejpít, mint az állat. Erre a témára külön várom a
kommenteket.
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Nem tudom pontosan mennyi idő volt amikor felkeltünk, de már a nap jócskán fenn volt a zeniten.
Megjött Bebe haver is aki felajánlotta a Dávidnak meg nekem, hogy menjünk át hozzájuk és zuhanyozzunk le. Ez mentette meg az életemet. Ennyire még soha nem esett jól zuhany (enyhe túlzás) mint akkor. A víz élénkítő sugarai után már tiszta fejjel, elkezdtük tervezgetni, hogy mit csináljunk azon a szép napsütéses vasárnap délután. Laci (Barkó) kitalálta, hogy csináljuk egy serpenyős rostélyost (gy.k.: paprikás krumpli) , mert láttott egy csomó burgonyát a pincébe. Ebben a szituációban csak az volt a szép, hogy egyikünk sem volt egy konyhatündér. Végiggondoltuk, hogy milyen fűszerek kellenek bele.
- Nálunk minden van - mondta Bebe büszkén.
- Fasza - tört elő belőlem - akkor menjünk át hozzátok és hozzunk.
Dávid, Bebe és Én elindultunk a pincéhez (ami kb 200 méterre volt a tett színhelyétől), de elötte magunkhoz vettünk 2 liter tiszta vizet, mivel olyan aljas szándékaink voltak, hogy főzünk egy kávét is. Miután bementünk a lakórészébe BeBe lázas keresésbe kezdett a fűszerek után. Sorban szorta elő a szekrénybe talált zacskókat. Ezek között akadtunk rá egy K...r Gombalevesre. Nem kellett sokat győzködnöm a srácokat, hogy főzzük meg. Az egész ötlettel annyi baj volt, hogy a gáztűzhely, ami fenn volt mindenhol ontotta magából a gázt csak ott nem ahol kellett volna, a tetején. Dávidot kihívtam a terasz részre, abból az inditatásból, hogy ha már elszólja magát a tűzhely ne az ablak elé szerelt zsaluk között keljen kijönnünk a helyiségből.
Szerencsére nem történt semmi baj. Bebe rájött, hogy rossz lángot akart meggyújtani, mivel a 3-ból csak egy volt jó. Nagy nehezen sikerült a elkészíteni a levest, aminek (mint utólag kiderült) már vagy 5 éve lejárt a szavatossága. Ettünk...., hát azt nem mondanám, hogy jól laktunk, de jól esett. Eközben Csabcsi már többször rámtelefonált, hogy hol a francban vagyunk már. Főzni akartak, mert már marha éhesek volt.
- Ne idegeskedj! - nyugtattam - Megesszük a levesünket, főzünk egy kávét és már indulunk is vissza.
Szerintem nem kell mondanom, hogy Csabcsi tajtékzott az idegtől. Nagyon sok csúnya dolgott mondott nekem. Megkávéztunk, eldumálgattunk és elindulásunk után jó másfél óra múlva úgy döntöttünk, hogy ideje lenne visszamenni, mert a többieket már szétveti az Isten idege.
Mire visszaértünk úgy döntöttek a többiek, hogy elmennek haza. Nem ment 65 fölé a pulzusunk, hogy most mi lesz. Egyedül Csabcsi maradt, aki már igen csak takarékon üzemelt az elfogyasztott fröccsök és sörök után.
Leültünk a fa alá helyezett padokra és beszélgetni kezdtünk, de a paprikás krumpli nem nagyon akart elkészülni. Miért is készült volna el, hogyha a krumpli még zacskóban volt a tűz elaludt.....stb. Ráadásul a kenyerünk is elfogyott. Elkezdtünk filózni, hogy honnan szedünk. Bebe felhívta a szüleit és kért tőlük egy háromnegyed kilót. Csak az volt vele a gond, hogy le kellett érte menni a faluba. Nem sok kedvem volt hozzá, mert féltem tőle, hogy ha rendőrrel találkozunk és megfújatja velem a szondát nem lesz őszinte a mosolyom. De azért bevállaltam. Hál' Istennek nem találkoztunk egy egyenruhás bácsival sem. Dávid is talált otthon kenyeret, úgyhogy ez a probléma megoldódott.
Mire visszaértünk átjöttek a csajok is (Ancsa, Csilla, Anett, Móni, Bea), akik nekiálltak a krumplipucolásnak. Egyszer csak megjelent a szakácsunk is (Laci), aki úgy döntött, hogy feljön gyalog a hegyre, mert kiváncsi volt, megvan-e még az Öregek útja.
Minden készen állt egy jó kis paprikás krumplihoz. A hűtőtáskából elövettem a paprikás felvágotatt, amit vésztartaléknak vittem fel a hegyre. Bele is tettük a kondérba, ami alatt Csabcsi meggyújtotta a tüzet. Nagy küszködés és a sok lé lemerésének árán elkészült az ínycsiklandozó serpenyős rostélyos.
Hogy milyen volt???
Ezt így hirtelen nem tudom szavakba önteni. A paprikás felvágottól olyan csipős lett, hogy mindenkit vert a víz tőle. Volt aki ásványvizet öntött bele, hátha attól enyhébb lesz. Dávid T...o gazdaságos Naranccsal probálkozott. Azt mondta úgy már ehető volt. Ehhez azért nem volt gusztusom kipróbálni. Nekem sikerült felét megennem, de a maradék visszajutattam az anyatermészetnek és flegma kézmozdítást követően.
Kaja után elkezdett mindenki hozafelé szállingózni. Mi négyen maradunk fenn (Csabcsi, Bebe, Dávid meg Én). Leültünk egy padra és elkezdtünk gondolkodni azon, hogy hogyan álljunk neki a pakolásnak. Szerencsére a lányok már kora reggel összeszedték kint a szemetet (KÖSZÖNET ÉRTE LÁNYOK!!!), így csak azzal kellett foglalkoznunk ami a pincében volt. Az sem volt kis csapás. Kaja darabok voltak mindenhol, sár, mocsok és üszök lepte el a padló minden egyes négyzetcentijét.
Erőt vettünk magunkon és bementünk a pincébe, ahol ismét leheveredtünk egy öt percre, amiből fél óra lett. Miközben arra gondoltunk, hogy mindent így kellene hagyni és majd hétfőn kitakarítani megjelent a Linda meg a Barbi. Meg voltunk mentve. Úgy elkezdtek sertepertélni, hogy öröm volt rájuk nézni. Ha ők nem jönnek fel, lehet, hogy még mindig ott ülünk és várjuk, hogy megtörténjen a csoda. NEKTEK IS KÖSZÖNJÜK CSAJOK!!!!!
Mire elvégeztek sikerült lebontanunk az asztalokat. Elkezdtünk bepakolni mindent. Az értékes dolgok a kocsim csomagtartójába került, a maradék a pincébe. Baraktuk az asztalokat és a padokat is, amit Dávid a Kovács Party Service-től kért kölcsön.
Egy utolsó cigire gyújtottunk és konstatáltuk, hogy ez is egy felejthetetlen buli volt. Elindultunk lefele a hegyről. Eléggé heringesre vettünk a figurát, mivel hatan jöttünk le a Corsával, de sikeresen leértünk és mindenkit hazavittem.
Köszönjük Dávidnak ezt a fantasztikus hétvégét. Ezt egy darabig nem felejtjük el.
És köszönet mindenkinek aki fenn volt és "jelenlétével emelte az est fényét".
Jövőre ugyanitt ugyanekkor.
No comments:
Post a Comment