Hegyibuli beszámoló

Büszkén jelentem túléltük!!!
De csak azért:

"mert erőnk nem volt arra, hogy befejezzük az életünket"


Hemela Dávid





Hát akkor kezdődjön a story:


2007. július 28. (szombat)

Elérkezett a várva várt nap. Ma lesz a Dávid haveromnál a hegyibuli.
2 órára volt megbeszélve a találkozó, de sajnos 15 percet késtem, így negyed 3-ra érkeztem meg a Dávidék elé, ahol bepakoltunk a kocsikba (hangal, bogrács állvány....etc). Miután minden bekerült a gépjárművekbe elindultunk Lukács haverunkhoz a számítógépéért. Most már mindenünk megvolt, hogy egy jó buli kerekedjen.
14:45-kor már fenn voltunk a tett színhelyén. Petya már el is kezdett pakolni, de gyorsan leállítottam:
- Addig nem csinálunk semmit, amíg nem iszunk egy áldomást a buli sikeréért.
Ekkor elővettem a hűtőtáskából a jéghideg Jagermeister-t. Hárman ittunk belőle(Dávid, Levi meg Én), mert a többiek még vezettek aznap. Jól esett mindenkinek.
Miután magunkhoz tértünk a pia okozta mámorból elkezdtünk pakolni. Elég gyorsan ment minden. Mivel áram nincs a Dávidék pincéjében elmentünk a második szomszédig, hogy tőle hozzunk áramat. Hát ezt a látogatást sem úsztuk meg 2 harmatos fröccs megívása nélkül (ez nagyon jól esett).
Miközben serényen pakolgattunk megérkezett Günti is, akivel ismét áldomást kellett inni (itt fogyott el a Jager).
Mire kipakoltuk az asztalokat és a padokat ismét megszomjaztunk.
- Igyunk valamit! - harsantam fel
- Jó de mit? - reagált Dávid a másodperc töredéke alatt
Úgy döntöttünk, hogy tolunk egy konyak-kólát. Csak akadt egy kis gond. Nem voltak meg a műanyag poharak. Dávid gyorsan reagált. Felhívta az apját, hogy mikor jönnek fel (mivel a Laci főzte a pincepörköltet) hozzák fel magukkal. Hál' Istennek nem is kellett sokat várni, hogy megérkezzenek azok a hasznos kis plasztik tárgyak (a várakozási időszakban azért lefolytottunk egy Adambrau-t).
Igyekeztünk folyamatosan hasznossá tenni magunkat. Ez sikerült is többé kevésbbé.
Dávid feldobta az ötletet, hogy menjünk el borért a másik pincéjükhöz, amig még nem iszunk annyit. Ezt meg is tettük. Bepattantunk Levi kocsijába és már indultunk is. Találtunk tizen-pár müanyag üveget, amit szépen meg is töltöttünk a szőlő eme nemes nedvével. És természetesen ittunk is egy pohárral, de csak szigorúan azért, hogy megkostoljuk tisztán a tavalyi termést.
Gyorsan visszaértünk a buli színhelyére, ahol már Lacinál javában készült az ínycsiklanozó pincepörkölt és vele együtt készült a szakács is.
- Nem tolunk egy Slice-bort(*1)? - pattant ki az ötlet Dávid agyából.

Miután ezzel is megvoltunk szépen mindenki elkezdett punnyadni. Levi meg a Dávid lementek a faluba, mert jött a D. egyik osztálytársa és nem tudta hova kell menni. Mi a Güntivel leültünk a szomszéd (Titti) pincéjének betonjára és nekiálltuk sörözni (én még kajáltam is, mert ebédkor otthon nem sikerült sokat enni). Dumálgattunk és hallgattuk Laci történeteit.

Jó egy óra múlva elkezdtek jönni az emberek. Nem kell mondanom, hogy mindenkivel kellett áldomást inni (itt fogyott el a Hubertus 33). Itt már volt bajunk, de még messze volt a vége.

folyt. köv.

Lábjegyzet:
(*1) Slice-bor: hogy mi a bor az triviális. A SLICE-t viszont már nem mindenki tudja. Ez egy szőlő izű szensavas ital, amit az egyik nagy bevásárlóközpontben lehet kapni. Egymagában förtelmes az íze, de borral keverve egész kellemes egyveleg kerekedik ki belőle.