Molnár-völgy parádé 2007 beszámoló

Végre sikerült időt szakítanom és megírnom a beszámolót. (ezt úgy sikerült elérnem, hogy leállás alatt bejöttem egy nap :-) a fönökeimnek egy szót sem )

Utolsó bejegyzés ezzel a témával kapcsolatban augusztus 11-én volt szombaton. Annyit irtam, hogy esett az eső. Szerencsénkre ez nem volt tartós.

A srácok már reggel felmentek a hegyre, hogy mire a nép felér minden elő legyen készítve a bulihoz.

Amikor elindultam otthonról már hétágra sütött a nap. Le is dobott a víz rendesen, főleg akkor amikor felértem a hegyre és az Ancsa közölte, hogy találkozott a dísztárcsámmal nem messze a hegyibuli helyszínétől. Tettem egy kellemes sétát és szerencsémre meglett ez a jelentéktelen autóalkatrész.

Update: jelentem a tegnapi nap végérvényesen elhagytam azt a dísztárcsát Szentpéterúr - Pókaszepetk között.

Ha esetleg valaki találkozott vele kérem jelezze.

Miután visszaértem üdvözöltem mindenkit és már a kezembe is nyomtak egy sört. Nagyon jól esett mert jó hideg volt, hála a Maci féle hűtési technikának.

Ilyen hordóból volt 4 darab. Kedves olvasó ne higgye, hogy csak a tetején voltak a sörök. Egy hordó szinültig volt eme nemes itallal.

Beszélgettünk, röhögtünk és vártuk, hogy elkészüljön az ínycsiklandozó babgulyás, amit Csaszi és Tomi bá készített a leges legnagyobb szakértelemmel.

Mindekivel megkóstoltatták. Még velem is és kérték, hogy véleményezzem. Szeritem marha finom volt csak a só hiányzott belőle. Arra a megállapításra jutottunk, hogy nem tesznek bele több sót. Ha valakinek sótlan majd utólag megsózza.

Végül is igaz, mert sót lehet bele rakni, de kivenni belőle már nem.

Hosszú várakozás után elkészült a kaja. Mindenki leült és ettünk egy nagyon jót. Köszönet érte a készítőknek.

Nekem sajnos az asztal körül már nem juttot hely, de gyorsan feltaláltam magamat és úgy döntöttem, hogy én a hangfalon eszem. Kaja után szépen lassan el kezdtek jönni az emberek, akiknek szerencsére jutott ebből a nagyon finom ételből.

Kommentek nélkül az érkezőkről:

Kami és egy szegedi haverja + Szekeres Dani és Szekeres "szúrjad neki" Péter

Barni + Nelly és Pityuka

Dóber + Varga T + 5 l bor

Mire mindenki megkajált felállítottuk a sátrakat is (Kati mamát, Tesco Apót és a Levi sátrát is aminek még nem találtunk nevet).

Kati mamának volt egy kis hiányossága. Hiányzott a külső, viztaszító borítása.

Sebaj. Dávid majd úgy is csak később jön, szólunk neki és felhozza.

Ez meg is történt csak a sátorra nem került rá, így akadtak kisebb-nagyobb problémák az éjszaka folyamán, de erről majd később.

Míg mi a sátrákat rendezgettük a többiek előkészítették a Hilton-t a vendégek fogadására.

Most már minden készen állt egy jó bulihoz. A srácok bele kezdtek az iszogatásba. Én is ittam, de csak módjával, mert nem akartam úgy járni mint a Dávidéknál.

Pontosan nem tudom mennyi idő lehetett (talán 9 vagy fél 10) megérkezett Dávid is, akitől 5 hónap késéssel megkaptam a névnapi ajándékomat. Egy igazi No Thanks pólót. Gyorsan magamra is öltöttem. Mondanom sem kell, hogy hatalmas sikert aratott a többiek körében is. Amint lehetett meg is hallgattuk az Egy másik nemzedék cimű számukat. Keményen végig is csápoltuk. Igy visszagondolva remélem nem látta senki sem, mert elég mókás lehetett.

Nagyon jó volt a buli. Buliztunk, iszogattunk és jól éreztünk magunkat.
Egyszer csak megjelent Tata (Tóth András) is, mert hallott erről a buliról. Természetesen hozta magával a pincéjének kulcsát is és feldobta azt az ötletet, hogy menjünk át hozzá. Sokan éltek is a lehetőseggel. Egyik pillanatban csak azt vettem észre, hogy csak páran lézengünk a buli színhelyén. El kezdtem járkálni, hátha találok valakit. Nagy nehezen ráakattam Dóberra meg a Pepére akik bent iszogattak a pincében.

- Hol vannak a többiek? - kérdeztem meglepetten

- Mit tudom én. - kaptam az egyszerű választ.

Gondoltam biztos átmentek a Tatához egyet iszogatni. Feldobtam az ötletet a srácoknak, hogy menjünk át mi is. Nem kellett sokat győzködni őket.

Amikor átértünk hihetetlen látvány fogadott minket. Mindenki aki ott volt kint állt a boros pince elött és nótákat énekelt (bár ez szó nem igazán kifejező, mert inkább volt az üvöltés, mint, éneklés). Ezzel nem is lett volna semmi gond, csak tudni kell, hogy a szomszéd pincénél épp aludtak. Egy koros úré az a pince, aki Sümegről jár ide hétvégente pihenni, mert odahaza nem tud aludni a sümegi disco miatt. Hát itt sem tudott az biztos. Nem szólt, de ezt a ricsaj még két faluval arrébb is hallották.

Miután kiénekeltem magamat Dóberrel visszaindultunk a pincéhez. Mire visszaértünk el kezdett esni az eső.

Ekkor kapcsoltunk, hogy vannak emberek, akik már elfáradtak és a terület különböző pontjain tértek nyugovóra a szabad ég alatt. Neveket direkt nem írok, nem szeretnék senkit kellemetlen helyzetbe hozni ezzel. Gyorsan megfogtuk és becipeltük őket az esőről. Miután ezzel megvoltunk kerestem egy világításra alkalmas eszközt és Pepével nekiindultunk az éjszakába, hogy keressünk újabb áldozatokat. Nem is kellett messze menünk, mert az úton keresztbe megtaláltuk .....-t aki úgy döntött, hogy ott piheni ki a buli okozta fáradalmakat. Őt is besegítettük a pincébe, ahol természetesen magához tért és bulizott tovább. Több embert már nem találtunk, így bevonultunk mi is a pincébe.

Egyik pillanatban megjelent egy autó. Leviék voltak azok, akik úgy döntöttek, hogy elautóznak a kapornaki benzinkútra cigiért. A kutas srácnak nagy élmény lehetett, mert a Levin egy ezer éves MÁV-os sapka volt, a Dávidon egy szalmakalap, a Rolandon meg egy katonai sisak. Ő még tetőzte azzal, hogy a szájából egy műanyag kanál lógott ki. Nagyon el kezdett esni az eső és ez miatt a buli hangulata is kezdett csappani. Bár voltak akiket ez a hirtelen jött égi áldás nem akadályozott semmiben és polójukat levetve mulattak tovább. Nagyon nagy szerencséjük volt, hogy nem lett semmi bajuk. Ebből simán lehetett volna egy tüdőgyulladás vagy valami hasonló.
Még én is ittam egy sört és úgy döntöttem, hogy elmegyek lefeküdni, elteszem magam másnapra.
A sátornál tapasztaltam, hogy valaki kinyitotta a sátramat, amit én még délután bezárva hagytam. Nem is kell mondanom, hogy a cipzár alatt állt benn a víz. Nem jelentett gondot, mert a sátor túlsó végébe húzodtam, oda ahol nem volt víz. Nagy nehezen sikerült elaludnom. Hajnali fél 6 körül arra ébredtem, hogy rettenetesen fázok, pedig be voltam takarózva. Hogy mitől fáztam??? A válasz egyszerű. A Tesco-ban 1990 huf-ért vásárolt sátor nem nagyon akarta taszítani a vizet, ezért inkább átengedte. Gyakorlatilag a pólom tiszta víz volt meg a nadrágom bal oldala (mivel bal oldalon aludtam). Én még ilyen gyorsan nem szálltam ki sátorból mint akkor. Szerencse, hogy a kocsiban volt cserepóló meg zokni, így gyorsan átöltöztem és beültem az autóba. A gatyám viszont tiszta víz volt. Elinditottam a kocsit és jól befütöttem. Kb negyed óra múlva már száraz volt a ruhám. Eldöntöttem az ülést és elég kényelmetlenül, de sikerült elaludnom. Fél 9 fele ébredtem fel, hogy a többiek már dorbézolnak. Kiszálltam a kocsiból és felmértem az állapotokat. Nem volt annyira vészes mint gondoltam. Egy-két nagyon másnapos ember volt csak. Volt aki a saját ujjával akart könnyiteni magán, több kevesebb sikerrel.

10 óra felé kisütött a nap is és elérkezettnek láttam az időt, hogy benézzek a sátramba is. Amit benn láttam az nagyon elszomorított. Minden tök vizes volt. Gyorsan kikapkodtam belőle a pokrócokat és kiteregettem a kocsira őket + kinyitottam a kocsi minden ajtaját, mert nagyon oroszlán szag volt benne.

Ezek után szemügyre vettük Kati mamát is, aki a külső vízzáró réteg hiánya miatt az éjszaka folyamán bánya tóvá nőtte ki magát. Szegény, romokban hevert elöttünk.

Csaszi feldobta az ötletet, hogy reggelizzünk. Kipakolták a tűz főlé a tárcsát és szalonnát meg kolbászt sütögettünk. Nagyon jól laktunk.

Leültünk az asztal mellé és próbáltuk megfejteni, hogy mi is volt az éjszaka. Nekem nem volt nehéz mert én emlékeztem minden jelentősebb eseményre.

Beszélgetésünket csak néha szakította meg Pepe, aki leült a számítógép elé zenélni + kiabált a mikrofonba, felejthetetlen élményt nyújta nekünk. Köszönet érte és PEPE: SZÚRJAD NEKI, SZÚRJAD!!!!!!!

Egész kellemesen eldumálgattuk az időt. Délután úgy döntöttünk, hogy itt az idejes a pakolásnak meg a mosogatásnak. Mivel mindenki ezt gondolta, gyorsan végeztünk is. Valaki szemetet szedett, valaki mosogatott. Mire végeztünk felértek Tomi bá-ék is, igy nem kellett egy autóba nyomorognunk.

Még haza felé menet megálltunk a faluháznál és kipakoltuk a hangfalakat a Lukács autójából.

Szerencsésen túlélte mindenki. Senki sem kapott tűdőgyulladást, még én sem.

Köszönjük Macinak, Rakosnak és Csaszinak ezt a felejthetetlen élményt.

Remélem jövőre újra találkozunk.

Tisztelettel

NagyI